Vakbélgyulladás tünetei és kezelése
A vakbélgyulladás a lakosság 10 százalékát érinti élete folyamán, tünetei közé tartozik a jobb oldali alhasi fájdalom, a hányinger, hányás és a láz.
A vakbélgyulladás (appendicitis) elnevezés félrevezető, mert nem a vakbél gyulladásáról van szó, hanem annak csak egy része, a féregnyúlvány (vermis appendicularis) heveny megbetegedéséről. Hazánkban évente mintegy tízezer vakbélműtét (appendectomia) történik, ezzel a vakbélgyulladás a leggyakoribb olyan megbetegedés, amely sürgős sebészeti beavatkozást igényel. Tüneteinek felismerése, a betegség diagnosztizálása mindazonáltal nehéz feladat.
A vakbélgyulladás kialakulásához vezető út a féregnyúlvány elzáródásával kezdődik. Ez leggyakrabban bélsárkő miatt következik be, ám az elzáródás oka lehet még idegentest, daganat is, továbbá a közvetlen kiváltó ok gyakran ismeretlen marad. Kisgyermekkorban gyakran hasmenéssel járó fertőzés vagy felső légúti megbetegedés mellett jön létre, a kórokozók feltételezhetően a vér vagy a nyirokkeringés útján telepednek meg a féregnyúlványban.
Az elzáródás következtében pangás alakul ki, majd előbb a féregnyúlvány nyálkahártyája, majd annak teljes fala gyulladt lesz, amely kezelés nélkül gennyesedik, a bélfal elhal, majd átfúródik (perforatio).
A vakbélgyulladás tünetei jellegzetesek, a diagnózis a részletes anamnesisből és a fizikális vizsgálatból tevődik össze. A vakbélgyulladás legtöbbször rossz közérzettel, étvágytalansággal és bizonytalan köldöktáji, majd gyomor tájéki fájdalommal indul. A folyamat előrehaladásával a fájdalom erősödik, lokalizált jellegűvé válik, és a jobb alhas területére koncentrálódik. Jelentkezhet hányinger és hányás, főleg gyermekeknél. Felnőtteknél jellegzetes tünet a székrekedés, gyermekeknél viszont hasmenés és hígabb széklet is előfordulhat. Jellemző a hőemelkedés, a magas láz vagy hidegrázás viszont a betegség súlyosbodását vagy szövődmény kialakulását jelzi. A perforatio diffúz hasi érzékenység és a has kőkemény állapota hívja fel a figyelmet, a beteg általános állapota gyorsan romlik.
A fizikális vizsgálat folyamán az orvosban korán felvetődik az appendicitis gyanúja, melyet egyszerű, speciális eljárásokkal lehet bizonyosabbá tenni (például a láb meghatározott irányú mozgatása jellemző helyen okoz fájdalmat a has területén). Vérvétel mindig történik, amelynek az eredménye jelzi a gyulladás mértékét, és a műtéti kezeléshez elengedhetetlen információkat szolgáltat a beteg általános állapotáról. A vizelet vizsgálatát is el kell végezni. Gyakran kerül sor hasi és mellkas röntgen-, hasi és kismedencei ultrahangvizsgálatra. Hasi ultrahang vizsgálat és a labor megerősítheti a vakbélgyulladás diagnózisát.
A vakbélgyulladás elsősorban sürgős műtéti úton (appendectomia) kezelhető, amit általános altatásban végeznek sebészeti vagy gyermeksebészeti osztályon. A műtét során megnyitják a hasüreget, eltávolítják a féregnyúlványt, ellenőrzik a szomszédos területeket. Az eltávolított részből minden esetben mintát küldenek szövettani vizsgálatra. Szövődmény jele nélkül a hasüreget zárják, amennyiben például tályog (gennygyülem) található, ún. draint hagynak meg, melyen keresztül a műtéti területről származó folyadék ürülhet és biztosítja a műtét utáni öblítés lehetőségét. Egyes esetekben antibiotikumos kezelés válik szükségessé.
